Ma reggel mikor buszra szálltam, meglepő módon ellenőrökkel találkoztam. Ez azért volt furcsa, mivel ezen a járaton nagyon ritkák az ellenőrzések. Ilyenkor persze mindenki hall vitákat az ellenőrök és az utasok között, akik persze teljesen természetesnek veszik, hogy nincsen bérletük. Nos, ma reggel az egyik idősebb hölgy ellenőr azt kezdte el taglalni az egyik "fekete-utasnak", hogy nem tudhatja, hogy ő hol fog tartani öt év múlva. Elmesélte, hogy 10 éve még minisztériumban dolgozott és több minisztert is szolgált, jó fizetése volt és jó munkája. Majd elveszítette és nem talált a szakmájában másikat, végül pedig kénytelen volt elmenni ellenőrnek. Először csak 3 hónapra akart, hogy átvészelje a még kezdeti nehézségeket. Ez négy éve volt, mint mondta és még mindig itt van. A történet hallgatója persze teljesen érdektelen volt, cinikus mosollyal az arcán és lesajnáló tekintetettel a szemében hallgatta a történetet. A felszólítás ellenére később sem szállt le és nem is hiszem, hogy elgondolkodott volna a mesélteken.

Én elgondolkodtam, mint ahogyan mostanában azon is szoktam, hogy vajon én hol fogok tartani 5 vagy 10 év múlva. Egyenlőre persze még magam sem tudom, hogy mit akarok az élettől, az agyamban minden teljesen kusza és rendetlen. Viszont bízom abban, hogy hamarosan rájövök és elkezdhetem megvalósítani a kitűzött céljaimat!

Folyt. köv.!